Jelen társadalmunk egyik legnagyobb problémája a megosztottság…..

Nem akarok most kitérni arra, hogy kik és milyen okból támasztanak ellentéteket, miért állítanak megvezethető embereket egyik vagy másik oldalra, sőt azon oldalak oldalágaira is, a lényeg, hogy minél nagyobb legyen a káosz, mert “zavarosban lehet a legjobban halászni”. Sokkal érdekesebb a másik oldaláról megvizsgálni a dolgokat, hogy miképp lehet egy társadalom annyira megosztható, hogy ezt szinte észre nem véve tűri.

Jelen társadalmunk egyénje elveszett ember… No nem mindenki, de a többség… Állandó kétségek közt él, “egy biztos van a létben, a létbizonytalanság…” önérvényesítési problémákkal küzd, de a fő huncut az Egó, követeli magának a jogot a minél nagyobb érvényesüléshez…. Őt aztán nem érdekli, hogy ez valós vagy hamis, élni akar. Bármi áron.

Korunkban, hol a hamisság olyan pofátlansági szintet ért el törvényileg, melyre még nem volt példa, hogy mást ne említsek, a törvény által elrendelt nettó minimálbér – mely adó és járulékköteles – a hivatalos létminimum fele és egyharmada körül mozog…. Ebben a gazdasági környezetben az egyén elveszett…. lenne, ha nem lenne az Egó…. Mert az igazság az, hogy egy dolgozó – mert annak már vége, hogy munkahely legyen, a munka az mellékes – állandó stresszben élve megélhetési bizonytalansága mellett, fizetve mindent, adót, járulékokat, csekkeket, szembesül azzal, hogy vehet-e reggelire 10 dkg szalámit, abból a fajtából, amiben hús sincs…. Mégse lázad, mert az elmúlt évtizedek kommunizmusa darabokra törte azt a mentális gerincet, ami a magyar ember jellemének példaértékű meghatározója volt valamikor.  Aztán van ugye az információhoz való jog…. ami szintén tele van hamissággal…. az Egó kihasználja ezt a rést is – és elkezd okoskodni.  Ez magyarázza azt, hogy az emberek jobbára a kocsmák környékén politizálnak…. Alkohol hatására ugyanis a józan ész korlátai ledőlnek és mindenki olyan okos lesz, hogy még…. Nem a közösség a fontos, hanem az egyén sőt az ÉN, és a lábbal taposott hangyának mindig fontosabb lesz a saját élete megmentéseként kimászni a cipőtalp alól, mint a hangyaboly jóléte… főként ha a két dolog közt összefüggést sem talál… Hazugságokkal és hamisságokkal teli világunkban az egyén szinte determinálva van arra, hogy a lehetőségek határáig levetkőzve morális gátlásait küzdjön saját létének fennmaradásáért. Elveszítve még a gondolatát is annak, hogy a család, a haza, az Isten már elveszett… fontosabb nálam, mert azt szajkózza minden, hogy a kapitalizmusban a nagy hal megeszi a kicsit… vagy te eszel meg másokat, vagy téged esznek meg…. Megjelent emiatt a másik ember iránti abszolút bizalmatlanság és innét kezdve az összefogásnak még a lehetőségei is korlátozva vannak. Szétforgácsolva elszegényedve nem igazán van lehetősége rejtőzködő nagyhatalommal szembeszállni egy olyan országnak, melynek polgárai csak részben élnek az anyaországban és gazdasági, morális és szellemi szinten az eredetinek töredékére redukálódtak.

Az összefogáshoz szerintem közösségtudat kellene (ami nincs), Valamint olyan vezető, kinek becsületes magyarsága még a sorozatosan várható támadások mellett is kétségbevonhatatlan, mert a politikába beépült érdekréteg nem fogja szó nélkül otthagyni a jólétet.

Valamikor régen beszélgettem Európa egyik meghatározó politikusával…. A társaságból valaki megkérdezte, mi várható a rendszerváltás után… Azt felelte, hogy egy politikai rendszerváltást mg lehet csinálni két hónap alatt… Egy gazdaságit nagyjából két év alatt…. De a fejekben érdemi változás csak két generációval később lesz…

Ezért tartunk jelenleg itt….

 

a

Hozzászólások lezárása.


Legutóbbi hozzászólások
    Kategóriák
    2020. július
    h K s c p s v
     12345
    6789101112
    13141516171819
    20212223242526
    2728293031