Embernek lenni nem egyszerű feladat….

Addig semmi gond vele, míg az ember megfogan, kifejlődik és megszületik… a genetika teszi a dolgát… általában hibátlanul.

A gyerekkor hibáit a nevelés rögös útján a szülők a szükséges mértékű határozottsággal kezelik… Melynek korunkban vannak ugyan akadályai, de még működik…. A liberális elvek ugyan a szülő kötelességeit és a gyermek jogait helyezik előtérbe – ami a nevelés eredményét és a kialakuló jellem alakulását tekintve nem szerencsés, de a devianciák megelőzése szempontjából elfogadható. Szerencsétlen helyzetet eredményezhet viszont akkor, ha a helyzet megfordul, a nevelés, élve a szokásos joghézagok adta lehetőségekkel,  a szülő alárendelt helyzetét eredményezi, nem beszélve az egész társadalom rendjének felborulásáról.

Valamikor az iskolákban a tanárok tanítottak és neveltek…. volt hatalmuk, tekintélyük… Most ez félig már le van rombolva…. Valamikor, ha a gyerek rossz jegyet kapott, a gyerek volt a hibás… Most a tanár… Ugye nem kell részleteznem, hogy ez milyen lelki folyamatokat eredményez…. A fiatal azt hiszi, hogy nála van a hatalom, mert az okosabbja rájön, hogy mi az amivel befolyásolni tudja a dolgok menetét és ezt, mivel a további következményekre rálátása nincs, ki is használja… A többi pedig látja, hogy ez működik… Néha még hazugságok árán is…. A tanár pedig nem önmagának akar megfelelni, hanem azoknak kikért felelősséggel tartozik…. Tehát megfordult a világ…. az alacsonyabb tudásszinten levő gyerekek kényszerítik megfelelésre a tanárt, nem pedig fordítva, mint egy egészséges társadalmi gondolkodás esetén elvárható lenne…

Ami valamikor működött, azt kidobtuk az újért, ami nem működik…. Igaz nagyrészt még kipróbálás alatt van, de mindenki tudja, hogy a régi már nincs meg…. Azt újra kellene alkotni….

Így van ez a felnőtt emberek esetében is….. Jellem, tartás  és mentális gerinc vonatkozásában korunk embere az ókor aljanépének szintjére esett vissza… Megszerzi amire szüksége van és nagyon ritkán előjönnek némi emberi vonások… Ám életének nagy részét a munka, a küzdelem és a létfenntartás határozza meg.  Mivel ez a mai korban meglehetősen bizonytalan jövőképpel jár, emberünk önbizalma általában sérül…. Azért általában, mert az embernek joga és lehetősége van felülemelkedni Marx azon gondolatán, hogy a lét határozza meg a tudatot….

Tudati szint tekintetében jelen világunk – úgy mint sok minden másban – hamisságokra, mondhatnám hazugságokra épül… Hazugság már az is, hogy az ember – ember…. Mert az ember test és lélek egysége, felruházva a másik ember , a világ és az Örökkévaló felé irányuló szeretet képességével(transzcendentális reflexió), melyet ismert világunkban egyedüliként birtokol. Már aki….. Ezeknek a képességeknek bizonyos mentalitást kellene determinálni, de helyette indokolatlan mértékű egót és a jellem negatív oldalának különböző megnyilvánulásait tapasztaljuk….

Aztán harcolunk mindenben és mindenkivel…. ha kell – ha nem….

Általában ha nem kell, akkor biztosan…. ha kell, akkor pedig megpróbáljuk meghúzni magunkat, valahol a háttérben…. Talán a gyenge jellem védekezése az, hogy a nyílt és tisztességes küzdelem felvállalása helyett felesleges és értelmetlen harcokba bocsátkozik.

(Az egó nem tudja elfogadni azt, hogy ő csak egy a sok közül… azt pedig főképp nem, hogy még ezt a szintet sem éri el. Ezért van a jellemek negatívumai és a hamis öntudat mértéke közt ok-okozati összefüggés.)

Ez jellemzi emberi kapcsolatainkat is…

Nincsenek igaz barátságok… Haverságok vannak, de az emberi kapcsolat mélységeit megtapasztaló, egymást igazán ismerő és a másikért akár tűzbe menő kiállást megélő kapcsolatok lassan elvesznek…. olyan szinten, hogy csak régi porosodó regényekben lehetne olvasni róluk, de a mai kor embere már nem olvas…. csak néz. Akkor se azt, ami előtte van, hanem azt, amit elé rak a médiának nevezett valóságot meghamisító gépezet.

Emberi kapcsolataink többsége nem az egymás elfogadásán, hanem megegyezéses üzleti alapon működik…. ha te elfogadod az én hülyeségemet, én is elfogadom a tiédet….. Persze határokon belül…. Ezért van az, hogy emberi kapcsolatainknak nagy része rövid, néha egészen tiszavirág életű. Ezt a matematika nyelvén talán úgy lehetne meghatározni hogy a kapcsolat ideje egyenlőséget mutat az elvárható idővel, de törve az emberi jellemek összeadott negatívumainak összegével… Ebből következik, hogy a tisztességes jellemek kapcsolatai hosszabbak.

Férfi-nő kapcsolataink már más vetületet mutatnak…. Elsősorban azért, mert más szinten működnek. Itt nem elég a morál, a racionalitás, hanem itt már érzelmek vannak… A mai ember az érzelmek tekintetében olyan, mint a sivatagi teve több napos út után… Ki van éhezve. Ennyi. Se több, se kevesebb. Kapni akar azonnal, feltétel nélkül és mindent amit lehet. Ezért megjátssza még azt is, hogy ad. Azért játssza meg, mert nincs neki mit adni…. Ugyanis csak azt adhatom oda, ami az enyém…. Megjátszhatom a többit, de értelmetlen…. Egy kapcsolat önátadást igényel, mindkét részről, feltételezve, hogy mindketten birtokában is vannak önmaguknak.

Ha meghallgatjuk a legtöbb embert, azt mondják, hogy akarok magamnak valakit…. akarom…. kell nekem…. birtokolnám…. Szinte még soha nem hallottam olyat, hogy valaki azt mondta volna, hogy jó lenne, ha végre valakié lehetnék… Talán néhány érzelmileg az égben járó nő kergetett hamis illúziókat.Mikor ez a realitás szintjére került, akkor ő akart a leggörcsösebben birtokolni, aztán a férfiember  menekült, amint tudott.

Alapprobléma, hogy az ember élete során sok minden összefügg mindennel. A gyermekkor, a család, a barátok, ismerősök, és mindenki, kivel bármilyen kapcsolatban voltam, része az életemnek. Az ő jellemük függően attól, hogy mennyire volt szinkronban az enyémmel, hatással volt rám.  Mint ahogy a következő generációk is ezt fogják megélni…

Aztán figyelembe véve a moralitás rohamos csökkenését….

Aggódom értük…..

a

Hozzászólások lezárása.


Legutóbbi hozzászólások
    Kategóriák
    2020. július
    h K s c p s v
     12345
    6789101112
    13141516171819
    20212223242526
    2728293031