Az “én”

 

Ember vagyok, olyan mint bárki más

Csak több a vágy, jóság és csalódás

Hát add össze az örükifjú vágyát

Egy öreg lélek sok-sok csalódását

 

Tedd hozzá a bölcs mély hallgatást

És mi embertől kitelik, adj hozzá bármi mást.

Ha azt hiszed, hogy ismersz, mert köszönünk az utcán

Csak emléked éled a külsőségek láttán.

 

De felismernél-e egy egész más testben

Mikor minden más, csak a lélek az egyetlen,

Egy csendes mosolyban, egy szemvillanásban

Mond ismersz-e, megtalálsz-e másban?

 

Mert vagyok a semmi és vagyok a minden

Csendes magányban, bánatban, örömben

Mert vagyok a fa, a fű és talán a tenger

Egyedi teremtmény – legfőképpen EMBER!

a

Hozzászólások lezárása.


Legutóbbi hozzászólások
    Kategóriák
    2020. július
    h K s c p s v
     12345
    6789101112
    13141516171819
    20212223242526
    2728293031