‘Versek’ kategória archívuma

Az “én”

 

Ember vagyok, olyan mint bárki más

Csak több a vágy, jóság és csalódás

Hát add össze az örükifjú vágyát

Egy öreg lélek sok-sok csalódását

 

Tedd hozzá a bölcs mély hallgatást

És mi embertől kitelik, adj hozzá bármi mást.

Ha azt hiszed, hogy ismersz, mert köszönünk az utcán

Csak emléked éled a külsőségek láttán.

 

De felismernél-e egy egész más testben

Mikor minden más, csak a lélek az egyetlen,

Egy csendes mosolyban, egy szemvillanásban

Mond ismersz-e, megtalálsz-e másban?

 

Mert vagyok a semmi és vagyok a minden

Csendes magányban, bánatban, örömben

Mert vagyok a fa, a fű és talán a tenger

Egyedi teremtmény – legfőképpen EMBER!

a

Mondd, ki fogja meg a kezem,

Ha egy szelíd kézfogásra vágyom,

Ki takar be, ha álmomban fázom,

S ki ölel át, ha szívre éhezem?

 

Ki vár rám, ha szeretném, ha várna,

Én is várok régóta egyedül,

De hol van ki velem együtt örül,

S magányos éjjelén rólam szól az álma.

 

a

A vers olyan,

Mint egy szép gondolat,

Egy lélekben visszatükröződve

Egy pillanat.

 

A vers olyan,

Mint csendes nyári szél,

Még mielőtt írva megszületne,

Már benned él.

 

A vers olyan,

Mihez a szó kevés,

Nem adhatja vissza azt, hogy milyen

Az ébredés.

 

A vers olyan,

Mintha nagyon komoly

Pillanatban rádtalál, megsimít

Egy lágy mosoly.

 

A vers olyan,

Mint, ha lágy női kéz

Fogja kezed, s szívedben érzed

Ez nem kevés.

 

A vers olyan,

Mint ki nem mondható

Belső vágyak leírása helyett

A tiszta szó.

a

Legutóbbi hozzászólások
    Kategóriák
    2020. július
    h K s c p s v
     12345
    6789101112
    13141516171819
    20212223242526
    2728293031